Nesze nektek egy újjabb blogolós, grafikás, személyes oldal. Csak hogy örüljetek a fejeteknek. Vasárnap késő délután. Unalom a köbön. Betegség. Fejfájás. Orrfújás és irodalomtanulás. Mit is tudnék írni. A nevem Maya és hatalmas egóm piedesztára emelése képpen magamról neveztem el az oldimat. Tiszta jó, mi? Nagyon nincsenek barátaim, pedig nem eszek meg senkit. Kellett egy újabb blog, mert az előzőre rátaláltak az osztálytársaim, és az úgy már nem volt jó. Meg amúgy is untam már. Most, hogy így tiszta lappal kezdhetek, remélem könnyebb lesz kibontakoznom. Sok látogatóra nem vágyom, meg szemet kifolyatós dizire sem. Sosem lesz egyik sem, szóval mindegy. A mostani dizi az olyan elbaszott, de mindenképpen Mayás. Mondjuk csak a színek meg a brush tetszik rajta, a többi csak úgy jött. Olyan Mayásan jött tudjátok. Mint amikor föcit meg bioszt kéne tanulnom, de én mégis irodalmat tanulok. Mint például most. Szánalmas.

Szóval, mint a mellékelt ábra is mutatja, az oldal egy nagy nuku. Semmi. Nulla. Zero. Gáz. De most nincs időm telepumpálni cuccokkal, majd holnap suli után. Vagy még akkor sem, mert töridogára kell tanulnom. Holnapután se jó, mert az egész napom be van táblázva. Szóval ne várjatok mostanság túl sok frisst, mert nem lesz. Mindenesetre a dizit meg a kódokat összekapirgáltam, szóval egyenlőre ennyi van. Aztán következő pontként jönnek a jobb oldali menük, mint a cset, csere meg ilyenek. És majd aztán jönnek a belső cuccok. Szóval mondjuk egy olyan év múlva elégedett is leszek vele. De mindegy. Majd kezdek vele valamit. Most pedig mennem kell, mer be kell vennem a gyúgyszereimet, meg magolni valamit holnapra. Cuppancs.

ezt Maya írta kétezertíz kilencedkhó tizenkilencedikén
koraeste hatóra huszonkét perckor
képeket nézegetve és kesha take it offot hallgatva